Ahogy a lova mind beljebb és beljebb poroszkált vele a vékony hóréteg borította, kopár erdőben, Szolnoki Pista összehúzta magán a vastag gyapjúköpönyeget. Ő is, a hátasa is látványos gőzpamacsokat leheltek a csípős hideg levegőbe. Szent András havának utolsó napja volt, úgyhogy Szolnokit nem érte váratlanul a csontig hatoló hideg. Annak azonban örült, hogy ha már mindenképpen útra kellett kelnie, legalább hófúvást nem kapott a nyakába. Az a kevés hó is, ami a lova patái alatt ropogott, már közel egy hete lehullott, és nem is volt túl sok. Csak remélhette, hogy megússza a vihart és a komolyabb hózáport, amíg végez ezzel a különös feladattal.

Már több mint két napja elhagyta az utolsó fogadót. A sűrű lencsefőzelék, amit jó forrón és jó hagymásan tálalt elé a rosszkedvű fogadós, már csak emlék volt a gyomrában. A magával hozott cipók és lepények mostanra megszikkadtak. A szárított húst és a sajtot egyre jobban unta, de főleg az volt a baja, hogy ezek is mind hidegek voltak, és ő valami melegre vágyott.

Szolnoki Pista eredettörténete, Az ötödik parancsolat és egyéb történetek című kötetben is olvasható Nunquam retrorsus immár hangoskönyvként (vagy hangosnovellaként) is meghallgatható a szerző YouTube-csatornáján, Papp János előadásában.

A sátor bűzlött, ezt vette észre először. A vérmocskos kis asztalt, rajta a rémisztő eszközökkel, csak ezt követően látta meg. Fűrészek, kések, fúrók, különféle fogók és csipeszek – ezek alapján akár egy jéghideg kegyetlenséggel dolgozó kínzómester kamrájában is lehetett volna. Persze nem ott volt, ezt még a magas láztól elködösült tudatával is megértette. Felfektették egy asztalra, amelynek durván gyalult deszkalapja az elmúlt napok során temérdek vért, verítéket és egyéb testnedveket szívott magába. A tábori kirurgus arckifejezése semmi jót nem ígért, már akkor sem, amikor meglátta a vastagon átvérzett gyolcskötést és a szintén csuromvér berhét: a vászon alsónadrág még egészen fehér volt, amikor Pista három nappal korábban felvette, most viszont sötétbordó árnyalatban játszott, leginkább az ágyék körüli részeknél.

– Magas Isten! – lehelte a kirurgus, amikor segédei levágták az ifjúról a tönkrement ruhadarabot. – Ki kötözte ezt be?