Megjelent az Opus irodalmi folyóirat 99. száma, benne pedig a Tizennyolc dénár című, teljesen friss novella, főszerepben Szolnoki Pistával. Ez egy alapvetően népi humorra építő, A talléros kalap című magyar népmesét feldolgozó vidám történet, melynek csattanóját még valamikor tíz éve jegyeztem fel az Anjouk-sorozathoz, ahova azonban valahogy sosem passzolt igazán. Szolnokihoz tökéletesen kapóra jött – és most végre megjelenhetett!

Az Opus teljesen ingyenes kiadvány. Postaköltség fejében megrendelhető a szerkesztőség e-mail címén (szerkesztoseg.opus@gmail.com), és elérhető a következő helyszíneken:

Budapest: Írók Boltja, Andrássy út 45.
Dunaszerdahely: Molnár Könyv, Vámbéry tér 14/55
Dunaszerdahely: NFG Klub, Bartók B. korzó 788/1
Érsekújvár: Kultúra Könyvesbolt, Mihály bástya 4.
Fülek: Városi könyvtár, Fő u. 14.
Galánta: Molnár Könyv, Fő u. 918/2
Ipolyság: Litera Könyvesbolt, Janko Kráľ utca 46/27
Kassa: Rovás Művészetek Háza, Kmeťova 34.
Királyhelmec: Bodrogkö zi Magyar Kö zö ssé g
Há za, Fő utca 787/87
Királyhelmec: Regionális könyvtár, Fő utca 72.
Komárom: Diderot Könyvesbolt, Lúdpiac tér 4810.
Nagykapos: Magyar Közösségi Ház, Csepely 64.
Pozsony: ArtForum, Kozia 611/20
Vágsellye: Molnár Könyv, Dolná 524/1
Zselíz: Magyar Ház, Schubert u. 26.

Megjött a székirodalmi Mikulás! :)

Megjelent a Sárkányfogak, a Szolnoki Pista történetei című e-könyvsorozat (és egyben a Székirodalmi e-könyvtár) első része, benne három novellával, egy bő lére eresztett előszóval és egy alapos függelékkel.

A most induló sorozat nem időrendi sorrendben halad – helyette tematikus csokrokba gyűjti főhőse kalandjait. A Sárkányfogak három novellája a negyvenes éveibe lépő, tapasztalt hadfi már-már népmesébe illő történeteiről szól.

Az e-könyv adatlapját ITT, a címadó elbeszélés hangoskönyv-adaptációját pedig ITT találjátok. A szintén az e-könyvben olvasható Vércseszemeket már korábban felolvastam, annak a hangoskönyvnek IDE kattintsatok az adatlapjáért.

Fogadjátok tehát sok szeretettel ezt a különleges karácsonyi "csomagot" – élménydús olvasást és hallgatást kívánok hozzá!

AVAGY EGY ÚJ HŐS SZÜLETÉSE

Szolnoki István 1988-ban született a kárpátaljai Beregszászon.
Szolnoki Pista 1305-ben látta meg a napvilágot a Magyar Királyságban, a szolnoki ispán másodszülöttjeként.

Szolnoki István 2011 tavaszán kóstolt bele először a középkori hagyományőrzésbe, majd 2014-ben megalapította saját csapatát, a Zolnok Lovagrendet, amely később Zolnok Bandérium néven folytatta a tevékenységét.
Szolnoki Pista 1321-ben vett részt élete első ütközetében, amely három napig tartott, és egy olyan sérüléssel zárult az ifjú harcos számára, ami örökre megváltoztatta az életét.

Szolnoki István a középkori hagyományőrzés révén ismerkedett meg a buhurttal, ezzel a kőkemény középkori sporttal, amely során a versenyzők egyszerre viselnek modern protektorokat és középkori nehézvértezetet, és amelyet valódi, csak épp életlen hidegfegyverekkel vívnak. István 2020-ban társalapítója volt a Lowland Boars Buhurt Teamnek, melynek címerállata egy fehér mezőben látható vörös vaddisznófej.
Szolnoki Pista néhány év szabad kalandozás után 1325-ben csatlakozott Lackfi István királyi lovászmester bandériumához, akinek idővel az egyik legmegbízhatóbb embere lett. Ennek köszönhetően saját csapattestet toborozhatott, amelyet kapitányként vezetett. A csapat címerállata egy fehér mezőben látható vörös vaddisznófej lett.

Na de hogy lehetséges mindez?

Ahogy a lova mind beljebb és beljebb poroszkált vele a vékony hóréteg borította, kopár erdőben, Szolnoki Pista összehúzta magán a vastag gyapjúköpönyeget. Ő is, a hátasa is látványos gőzpamacsokat leheltek a csípős hideg levegőbe. Szent András havának utolsó napja volt, úgyhogy Szolnokit nem érte váratlanul a csontig hatoló hideg. Annak azonban örült, hogy ha már mindenképpen útra kellett kelnie, legalább hófúvást nem kapott a nyakába. Az a kevés hó is, ami a lova patái alatt ropogott, már közel egy hete lehullott, és nem is volt túl sok. Csak remélhette, hogy megússza a vihart és a komolyabb hózáport, amíg végez ezzel a különös feladattal.

Már több mint két napja elhagyta az utolsó fogadót. A sűrű lencsefőzelék, amit jó forrón és jó hagymásan tálalt elé a rosszkedvű fogadós, már csak emlék volt a gyomrában. A magával hozott cipók és lepények mostanra megszikkadtak. A szárított húst és a sajtot egyre jobban unta, de főleg az volt a baja, hogy ezek is mind hidegek voltak, és ő valami melegre vágyott.

Szolnoki Pista eredettörténete, Az ötödik parancsolat és egyéb történetek című kötetben is olvasható Nunquam retrorsus immár hangoskönyvként (vagy hangosnovellaként) is meghallgatható a szerző YouTube-csatornáján, Papp János előadásában.

A sátor bűzlött, ezt vette észre először. A vérmocskos kis asztalt, rajta a rémisztő eszközökkel, csak ezt követően látta meg. Fűrészek, kések, fúrók, különféle fogók és csipeszek – ezek alapján akár egy jéghideg kegyetlenséggel dolgozó kínzómester kamrájában is lehetett volna. Persze nem ott volt, ezt még a magas láztól elködösült tudatával is megértette. Felfektették egy asztalra, amelynek durván gyalult deszkalapja az elmúlt napok során temérdek vért, verítéket és egyéb testnedveket szívott magába. A tábori kirurgus arckifejezése semmi jót nem ígért, már akkor sem, amikor meglátta a vastagon átvérzett gyolcskötést és a szintén csuromvér berhét: a vászon alsónadrág még egészen fehér volt, amikor Pista három nappal korábban felvette, most viszont sötétbordó árnyalatban játszott, leginkább az ágyék körüli részeknél.

– Magas Isten! – lehelte a kirurgus, amikor segédei levágták az ifjúról a tönkrement ruhadarabot. – Ki kötözte ezt be?